Élet Észak-Írországban

Képekben itt.

Sajnos bizony túl korán ittam a medve bőrére, mert vasárnap este megkaptam az sms-t, hogy mégsem enyém a szoba… Eléggé elszomorodtam, de mit lehet tenni, folytatnom kellett a kutakodást, úgyhogy kikerestem néhány címet (két oldalt találtam érdemesnek használni, az egyik a gumtree, ami még nem annyira felkapott, ezért olyan címeket is ki lehet fogni, amikre más nem jelentkezik, a másik meg a legnépszerűbb daft). Majd próbáltam a Burger Kingből ebéd közben telefonálni (mióta itt vagyok, ez az első meleg kajám, ha egy melegszendvicset nem számolunk annak), de olyan eszméletlen hangosan szólt bent a zene, hogy feladtam.
Még itthon az iwiw-en kerültem kapcs-ba egy magyar sráccal, akiknél szobát lehet kivenni, kiderült, nagyon közel vannak ahhoz, ahol most lakom, holnap meglátjuk, hogy valójában mennyire. Aztán áttettem székhelyem a Stephen’s Gardenbe, ami egy Városliget-szerű parkocska, csak kisebb és szebb.  De egyébként ugyanolyan.  Annyiban hasonlít, hogy van benne tó, meg fák és padok. Nem, találtam egy jobbat, ami jobban hasonlít! A Feneketlen-tó körüli rész már inkább olyan, de ez még annál is szebb. De tényleg.  A szél mondjuk ma is oltárira fújt, de azért jólesett a levegőn lenni, és le is beszéltem egy jó pár címet, kettőt meg is tudtam nézni még ma.

From Dublin, 5. nap

Az első az elég vicces volt, több szempontból is. Először egy viszonylag kellemes környék egyetlen egyáltalán nem bizalomgerjesztő blokkjában van, aminek megfelelően a belseje sem nyerte el különösebben a tetszésem. A szoba ugyan tágas, de az ágyba tuti nem mernék befeküdni, olyannyira használt és piszkos állapotban van, a fürdőszoba meg szintén egy külön történet. Másodszor csupa pasi lakja (nem csoda, hogy lepusztult), és ebből a csupa pasiból az egyik feltett egy szlovák zenei fesztiválról szóló plakátot a falra, amin egy magyar együttes is játszott. (Valami Őrült Répa vagy mit tudom én már mi volt, életemben nem hallottam róluk.) De a magyar névnek nagyon megörültem. Erre kiderült, hogy igen, az egyik emberke szlovák, ami még hagyján, de egy másik viszont magyar. Elképesztő, hogy Dublinban is mindenhol magyarokba botlom.  Ennek ellenére nem fogom kivenni a szobát.
A másik helyet már csak fél 11-kor tudtam megnézni (még egy érdekesség: az írek is használják azt, hogy „fél 11” szó szerint half eleven [term. a többi időpontra is szabadon alkalmazható, ez csak egy példa, a gyengébbek és a kötözködőbbek kedvéért ], viszont ez náluk 11:30-at jelent – még jó, hogy mikor hallottam, rákérdeztem), és elég szimpatikus volt, nem nagy szoba, de egyszemélyes ágy van benne, és az elrendezése is jó, viszont egy nagy baj van vele: csak jövő héten költözhető…
Úgyhogy várok, mit találok holnap. Nem sieti el a sors most a segítséget… Bár én is mindent az utolsó pillanatban szoktam csinálni, szóval csak ne panaszkodjak, nem igaz?
A mai nap ráébredése: én egy internet café-ban akarok dolgozni. Egyszerű munka, állandó internet, sokféle ember, mi kell még? 