Bizony, tegnap volt 4 hete, hogy megérkeztem. Azóta szembesültem a recessziós valósággal, kidolgoztam 2 másik (hazug) önéletrajzot az itteni magyarok ötlete alapján, és jelentkeztem kb. 578 állásra. :) Bár nem számolom. :) Próbálkoztam a kereskedelemben is elhelyezkedni, de az nem az én világom, és a sorsom sem erre tartogat, úgyhogy mostanra kb. le is álltam vele, ugyanis inkább a call centerekre koncentrálok. Van jó pár ilyen lehetőség, bár kell egy rábeszélés a közvetítőknél, mert mindenképpen nemzetközi ügyfélszolgálatra akarnak berakni, ahol használhatom a magyart meg esetleg a középfokú németem, és ilyen állás valahogy nincs. (Jé...) Úgyhogy el kell nekik mondanom válaszul, hogy engem kimondottan az angol nyelvű ügyfélszolgálat érdekel, amin valamiért mindig elcsodálkoznak.
Most viszont rátaláltam az aranybányámra: Észak-Írország. Tegnap valamilyen oknál fogva rábukkantam pár állásra, ami ott van, majd mikor kimondottan erre kerestem, akkor még rengetegre. Meglepő módon kb. ugyanannyi állás van call center területen Észak-Írországban, mint Írországban. (Gy.K.: Észak-Írország Nagy-Britannia része, nem Írországé.) És még tegnap visszahívtak páran, e-mailen is egyeztettük, és a mai terméssel együtt összesen 7 interjút tudtam lebeszélni holnaptól kezdődően! Két nap alatt többre jutottam, mint az eddigi 4 hét alatt. Bár persze kellett a 4 hét tanulsága, a jelentkezések finomítása, és kellett pofa is, hogy behazudjak 3 éves call center tapasztalatot. Az vesse rám az első követ, aki úgy gondolja, hogy nem vagyok képes arra, hogy ilyen "komoly" feladatot megoldjak...
Járok futni is a környék dimbes-dombos útjain, és szintén tegnap rájöttem, hogy mi volt a rossz az eddigi futási stílusomon, és amint javítottam a tartásomon, nagyságrendekkel többet bírtam, és ezért igazán büszke vagyok magamra.
Voltam városnézésen is Balbrigganben, Dublinban, múzeumokban, templomokban, már van utikönyvem is, ami nagyon szép és nagyon okos és igazából amióta megvan, még nem is voltam sehol. :)))
Sajnos a magyarok itt is magyarok, az írek, akiket itt ismertem meg, sokkal többet próbálnak segíteni az elhelyezkedésben, mint a már dolgozó magyarok, ami sokat elárul mind a két nép hozzáállásáról. A lengyeleket sem szeretem, eddig egy értelmes sráccal találkoztam, de ő is Németországban nőtt fel, szóval nem tudom mennyire lehet lengyelnek tekinteni. Németek egyébként nincsenek sokan, pedig rengeteg call center keres németül folyékonyan beszélő embert. Engem sokszor annak néznek, állítólag német akcentusom van, amikor angolul beszélek, bár mindig biztatóan megjegyzik, hogy igazából alig hallani. Rendesek az itteniek, mondom. Mondjuk az egyik német lánynak, akivel megismerkedtem meg azt mondták, hogy ausztrál kiejtése van, pedig sosem volt ott, szóval nem tudom, mennyire lehet bízni bennük, amikor akcentusról van szó...
A korábban megtalált szállásomat ma lemondtam, mert egyáltalán nem biztos, hogy Dublinban találok munkát, így viszont botorság belemenni egy hosszú távú bérletbe. Még kb. 1 hétig ki van fizetve itt a helyem, aztán meglátom hogy mennek a dolgok, hátha ezek az interjúk elég jól mennek ahhoz, hogy lefoglalhassam a végleges helyem valahol. :) Optimista vagyok, legyetek ti is azok!
Képeket is teszek fel hamarosan, csak válogatnom kell, hogy ne legyen unalmas a sok templom meg tengerpart. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.