Élet Észak-Írországban

Képek két csoportban itt és itt

Na még nem az, amikor örökre itt maradok, állampolgársággal meg ilyesmi, hanem az, amikor megtalálom, hogy hol fogok lakni.  Ma reggel néztem egy szobát, ami annyira olcsó, hogy még az sem riasztott el, hogy magyarokkal kell lakni, mert egyébként nem preferáltam volna honfitársaimat. De Norbi, aki megmutatta a házat nagyon jó fej és segítőkész volt, úgyhogy szerintem nem lesz gond. Ráadásul a jelenlegi helyemtől kb. 10 percre van, szóval a környék is ismerős, és ennek mindig örül az ember, ha egyébként alig van olyan, ami ismerős lehetne… Egy gond van a szobával: csak decemberben lesz költözhető. Így aztán nagyon gyorsan át kellett állnom arra, hogy decemberig kell helyet találnom… Az összes címem ami van, az pedig hosszú távos kiadásra szólt, úgyhogy lényegében kezdhettem az egészet elölről.
Viszont véletlenül belebotlottam egy könyvtárba a legközelebbi bevásárló és városrész központban (otthon nincs ilyen, de itt szinte minden nagyobb városrésznek van egy központja, ahol a bevásárlóközpont mellett mindenféle hivatal és könyvtár található), és megtapasztaltam, hogy ott egy órát ingyen lehet netezni. Azt nem tudom ugyan, hogy ezt minden nap megtehetném-e, de mindenesetre most is nagyon örültem neki. Ezalatt kinéztem ugyanis olyan címeket, ahol rövid távra adnak bérbe. Megnéztem őket térképen, párat felhívtam, de aztán valahogy egyik sem fogott meg nagyon, mert vagy drága volt, vagy közös szobában kellett volna lennem valakivel, vagy csupa pasival kellett volna lakjak. Úgyhogy nagyon nem volt kedvem az egészhez, és akkor eszembe jutott: mielőtt kijöttem, volt egy hely, ahol 140 euró egy hét mindennel együtt, sőt, ebben a reggeli és a vacsora is benne van, és ez mondjuk nem hátrány, mert megtapasztaltam, hogy kajára egy nap simán el lehet költeni 7-10 eurót. És nem valami extra, éttermi, akár gyorséttermi kajára, hanem hideg ételre. Pl. valamelyik nap vettem egy almát, egy joghurtot, egy muffint, egy fél literes vizet és sajtot és ezért kb. 7 eurót fizettem (=1750 Ft). És ha így veszem, már rögtön annyiba kerül a szoba, amennyit hosszú távra is kerestem. Összességében meg jobban járok, mert nem 400-at fogok fizetni a végleges szobámra havonta, hanem csak 280-at. Szóval ez úgy néz ki rendezve van.

From Dublin, 6. nap

Még egy pár szó az átmeneti helyemről: már vidéken van (kb. olyan nem is tudom, mint Pusztazámor Pesthez képest), vonattal 35 perc kb. a dublini városközpont. És egészen véletlenül a tengerparton van, illetve maga a szállás nem, csak a falu, kisváros, nevezzük, ahogy akarjuk. Marha nehéz neve van, mint mindennek, Ballbriggen. Pont olyan, mint Írország a képeken, nagyon tetszik. Egy ír család üzemelteti ilyen panzió-szerűséget, nagyon kedvesek és nagyon ír angolt beszélnek, de szimpatikusak. Van egy kutyájuk, Goldy, irtó kedves, és egy fekete macskájuk Tutu. 3 gyerekük van, én egyelőre a legkisebb fiúval találkoztam, 13 éves, és mikor lehozta a háziját az anyukájának, döbbenten vettem tudomásul, hogy könyvelni tanul. (Az alapokat persze, hova írja a kiadásokat, bevételek, mennyi az egyenleg, ilyesmi.)
- Hogyhogy könyvelést tanulsz? – kérdem tőle, miközben az államat kerestem a földön.
- Mert tesitanár akarok lenni, és ahhoz legalább 475 pontomnak kell legyen, ezért minden pontra szükségem van.
Nem mélyedtünk bele az összefüggésbe a tesi tanár, könyvelés és 475 pont között, mert a szülei valamit kérdeztek Magyarországról, de mindenesetre lenyűgözött a 13 éves fiú céltudatossága és eltökéltsége. Belegondolok, hogy Tomi 12 éves és messze nem tart itt. De nem akarok általánosítani, nehogy most azt gondoljátok, hogy minden ír ilyen, egyrészt elnézve a buszok utasait egyáltalán nem hiszem, másrészt viszont nem beszéltem velük, szóval ki tudja.
Egyébként meg végre beszéltem Csillával, aki ha jól emlékszem szeptemberben jött ki Írországba. Éppen azt ecseteltem, hogy hogy állok a lakás szituval, miközben azon gondolkoztam, hogy a tök csönd a „vonal” másik végén vajon mit jelent, amikor hirtelen megkérdeztem, hogy ő hol is lakik pontosan.
- Én nem Dublinban lakom, hanem attól nem messze, vonattal egy fél óra. („Gyanús” – gondoltam magamban, Ballbriggen is pont ennyi.) A tengerparton van, nagyon szép – folytatta.
- És hogy hívják a helyet? – kérdeztem kissé izgatottan, annyi minden egybevágott.
- Ballbriggen.
- Nem mondod! – kiáltottam fel. – Én is pont oda megyek lakni decemberig! Illetve hát attól nem messze.
A világ kicsi, magyarok pedig mindenhol vannak, ezt tanultam meg. Ma is láttam egy lakáshirdetést, ahol egy Attila nevezetű fiú hirdetett, angolul persze, de a név mondjuk tipikusan nem ír.  Írtam is neki sms-t, és valóban magyar, de a szobát nem adják rövid távra sehogy sem. Csillával viszont fogunk találkozni, bár Ballbriggennek pont a másik felén lakik, de sebaj, megoldjuk.
Állás terén nem állok ilyen jól, bár ugye még csak 4 munkanap telt el, mióta itt vagyok, jobban érezném magam, ha legalább interjúkra behívtak volna. Viszont itt minden az interneten van, sajnos nincs olyan újság, mint otthon mondjuk az Expressz, ahol lehetne munkát nézni, és hát eddig nem volt alkalmam olyan hosszú ideig netezni, hogy megtaláljam azokat a munkákat is, ahol azonnal tudnék kezdeni. A közvetítőkön keresztül szellemi munkát keresek, ami időbe telik, de szükséges ahhoz, hogy hosszú távon pedig újra a szakmámban helyezkedjek el, viszont most olyat szeretnék nézni, ahol akár részidőben is, de azonnal kezdhetek, mert sokkal jobban érezném magam, ha nem csak költeném a pénzt. A szállásom közelében egyébként vannak üzletek, bevásárlóközpontok, körbenézek ott is, mert most a karácsonyi láz miatt keresnek alkalmi eladókat is, és ők sem keresnek rosszul. Ha jól emlékszem 8.75 a minimálbér egy órára (kb. 2200 Ft), az sem rossz. Ha csak félidős munkát találok is, már többet keresnék egy héten, mint a szállásom+kajám. Szóval reménykedjünk a karácsony üzleti szellemében!