Élet Észak-Írországban

És mindez a házon belül!
Nem, házon belül csak hideg van, ami mondjuk éppen elég, már a két legvastagabb pulcsimban is fázok kissé. A legjobb az egészben, hogy a melegvíz is a fűtéshez kapcsolódik, tehát még csak azzal sem melengethetem át "átfagyott testemet", hogy a forró víz alá állok. Egy forró férfitest kell mellém, nincs mese… De ne menjünk el ebbe az irányba, nem érdemes. Az ír pasik egyelőre egyáltalán nem nyerték el a tetszésemet. Eddig ha hármat láttam, akikre egyáltalán jólesett ránézni. És azért lássuk be, ez egy elég alacsony szám...
Tegnap nagyon elkényeztetett az időjárás, most érzem igazán. Gyönyörűen sütött a nap, egyáltalán nem volt hideg, és nem is esett az eső egész nap. Gondolta, hadd örüljön kicsit ez az Andi, kedveskedünk neki egy kis napsütéssel, hadd sétáljon legalább az első napon. Mondjuk örültem is. És sétálni is tök jólesett. Azért ha kicsit alábbhagy a zivatar, most is elmegyek sétálni, mielőtt idefagynék a székemhez…
Na jó, kicsit túldramatizálom most a helyzetet, igaz, ami igaz, bár a két pulcsival nem túloztam. Viszont el kell mondjam, hogy a világ egyik legjobb szakácsa a vendéglátóm. Első este olyan krumpli-féleséget csinált (aminek henger formája van és mindig elfelejtem a nevét), hogy nagyon megbántam, hogy a hússal kezdtem, így csak egyet ehettem belőle… (Mert ugye a vonalakra vigyázni kell…) Ui. nem csak egyszerűen krumplis volt, hanem olyan jól megfűszerezte, hogy igazán szükség volt akaraterőre ahhoz, hogy ne egyek belőle többet! Ma pedig valami elképesztő finom és laktató levest csinált kukoricából és csirkehúsból, kis hagymával megbolondítva, egyszerűen tökéletes volt! Elnézést az otthoniaktól, mert a családom is jól főz, de az az igazság, hogy életemben nem ettem még ilyen finomat. Recept nincs, mert fogadós úr szívből főz, azaz mindent csak érzésre tesz bele, de a folyamatot azért elmondta, és mindenképpen kipróbálom majd én is, bár tartok tőle, hogy nem fogom még csak megközelíteni sem az ő színvonalát…