Élet Észak-Írországban

Képek itt.

Nagyobb térképre váltás

Pontosítom helyzetemet: nem Balbriggan, hanem Clinstown már a hely, ahol én lakom. Tulajdonképpen a semmi közepe. Ami nem is lenne önmagában baj, csak nagyon McDaidékre vagyok utalva közlekedésileg, mert ma egy táblán azt láttam, hogy Balbriggan (olyan, mintha egy hobbit neve lenne Tolkien regényéből ) 7 km-re van a Cinstown központjától, ami viszont majdnem fél óra gyaloglásra van a háztól. Szóval levontam a tanulságot: biciklire van szükségem. Ezzel akkor mehetnék és oda, ahova akarok, és elég sok szép hely van itt a környéken állítólag. A vonathoz is leérnék kb. fél óra alatt – vagy talán kevesebb, mert arrafele lejt az út.  Onnan meg Dublinba és egy másik D betűs városba is eljuthatok, ami viszonylag nagyvárosnak számít. (Mondtam már, hogy mennyire nehéznek tartom a városneveket? ) Clonee-ban is könnyebb lesz biciklivel, ott is el tudnék menni vele a vonatig, ami sokkal gyorsabb, mint a busz. A kérdés csak az, hogy ha veszek itt egy biciklit, hogy juttatom el Clonee-ba? Ugyanis itt a vonaton nem lehet biciklit vinni…
Jaj, ha már vonat. Ma jó kis félreértésem volt nem is a nyelv miatt, hanem inkább abból, hogy ki mire gondol, amikor kimond egy szót. Ugyanis hoztam ugye a két nagy bőröndömet meg a laptop táskám meg a kistáskámat a korábbi helyről, és úgy döntöttem, a vonatig kitaxizom, de aztán ide úgyis vonattal kell jöjjek egy belső állomásról, oda meg a legegyszerűbb egy másik vonatta eljutni. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb. Úgyhogy a taxi kitett az állomáson, én megvettem a jegyem, aztán kérdem a közben telefonálgató hölgyet, hogy hogyan tudom bevinni a bőröndöket az állomásra. Ugyanis Dublinban automata kapuk vannak, amikbe bele kell tenni a jegyed, és kinyitja neked az ajtót, vagy jelen esetben elforgathatóvá válik a forgókar, és be tudsz menni. Na de próbáltatok már bőröndöt forgókaron át bevinni? Én mondjuk nem, de már a laptoptáskával is gondom volt valamelyik nap, így aztán nem akartam megpróbálni. Szóval kérdem a hölgyet:
- Hogy vihetem be a bőröndöket a peronra?
- A kapun keresztül – mondja ő.
- De – mondom neki – van két nagy bőröndöm.
- A kapun keresztül – mutogatja. Már kicsit felhúztam magam, hogy miért nem érti, hogy ezekkel a csomagokkal nem megyek át a kapun!
- Nézzen ide, látja, mekkorák a bőröndök? Ezeket hogy vihetem be?
- A kapun keresztül – mutogat most már láthatóan egy adott irányba. Odanézek, hát a forgókapuk mellett ott van egy kiskapu is, az a klasszikus, egyszárnyas. Végre leesik, hogy mit akart mondani, úgyhogy bocsánatkérően rámosolyogtam, megköszöntem, és erre ő, legnagyobb meglepetésemre kijött a kis fülkéjéből és kinyitotta nekem a kiskaput! Ami nem volt bezárva, tehát lényegében bárki kinyithatja, de ő mégis vette a fáradtságot, és segített nekem. Magyarországi viselkedéseken felnőve ezen azért megdöbben az ember… Sőt, utána is, amikor szálltam fel a vonatra, és egyszerre nyilván csak az egyik bőröndöt tudtam feltenni, az egyik középkorú hölgy utánam hozta a másikat! Ilyenek vannak erre nyugati irányba…
Lent a faluközpontban van egyébként egy nagy szupermarket, ott beadtam a jelentkezésemet, mert McDaidék szerint épp keresnek valakit. Láttam egy adatbeviteli munkát is, beszéltem velük telefonon, küldeni kell az önéletrajzomat e-mailen. Net majd csak este lesz itt, illetve most is van, csak a szülők nem tudják a jelszót, amivel hozzá lehetne férni.  De valami lesz hamarosan, érzem.  Még nem tudom, mi, de a karácsony szelleme biztosan megsegít. 
Egyébként azoknak igazán érdemes kijönni, akik amellett, hogy legeslegalább társalgási szinten beszélik a nyelvek, még olyan szakmájuk is van, mint fodrász vagy kozmetikus, műkörmös, ezek most nagyon mennek itt. Én a jó kis diplomámmal kevesebbet érek most, mint ezek a szakmabeliek. Férfi oldalról pedig a szakemberek keresettek itt is, asztalos, vízszerelő, ilyesmi. De mindenkire igaz, hogy nyelvet tudni kell, az ittenieknek egyre inkább elegük van abból, hogy olyan jönnek, akik nem beszélnek angolul. Pl. Norbi mesélte, hogy egyszer előtte egy Burger Kingben egy olyan csajszi szolgált ki, aki csak lengyelül beszélt. Az írnek meg tiszta vörös lett a feje, hogy a saját országában nem tud angolul rendelni – ami szerintem teljesen érthető. Mit szólnánk mi otthon, ha elmennénk mondjuk egy étterembe, és nem tudnánk magyarul rendelni? Ők is ugyanígy vannak ezzel. Szóval hajrá nyelvtanulás vagy el kell menni babysitternek egy pár hónapra, ott meg lehet tanulni. És ott még szerintem el is fogadják, hogy nem beszélsz angolul.
Megjegyzem, ebben a házban is hideg van. Bár John előre mondta, hogy napközben nem fűtenek, mert túl sokba kerül. Szerintem ez a gond itt is: könnyen lehet házhoz jutni (akár hitellel, akár nem, ezt még nem tudom), de aztán nehéz fenntartani. És ezért adják ki bérbe a szobákat, és ezért nem éreztem még sehol azt, hogy hú de jó idő van, én mindenhol fázom itt. Pedig kint nincs hideg, ma kimondottan szép idő volt, se eső, se szél, de bent meg nem bírják a fűtést finanszírozni… Ez lesz otthon is egyre inkább, ha továbbra is könnyű lesz hitelhez jutni, bár tudom, most éppen nem így van. Erre mondja a szép magyar nyelvünk ugye, hogy jön még kutyára dér. Hát itt ezt majdnem szó szerint lehet venni, olyan hideg van. 