Ma megáldottak. Többször is, bár ugyanaz a férfi. A fél karját is odadta volna, ha kérem, szerintem. Hogy miért? Természetesen a foci miatt. Holnap ugyanis nagy meccs lesz, elődöntő az angol ligában és ne feledjétek, hogy egy sportcsatorna ügyfélszolgálatán dolgozom, szóval mindenféle-fajta sportnak nagy szerepe van az életemben. Vagy legalábbis a munkámban. Pl. ki tudja otthon, hogy mikor kezdődik az IPL? Nem, bocs, először is ki tudja otthon, hogy MI AZ AZ IPL? Kérem szépen az az indiai krikett liga. És bizony egyáltalán nem mellékes szerepet tölt be, az elmúlt 1-2 hétben az új előfizetők kb. 80%-a emiatt fizet elő. No de vissza a focira. Az Egyesült Királyságról (gy.k. Angliáról) van szó, tehát gondolhatjátok, hogy mennyire fontos a foci itt. Bizony, annyira. Nos, ez az illető történetesen Liverpoolba költözött nemrég, de az Arzenált támogatja teljes szívvel. Tudni kell, hogy ők kb. olyan ellentétek, mint a Fradi és az Újpest. Szegény pasi így aztán nem tud nyilvános helyre (gy.k. kocsmába) menni, hogy megnézze a meccset, a lakás viszont, amit bérel, korábban tartozást halmozott fel velünk szemben, szóval nem lehetett újra aktiválni az előfizetést. Én viszont fogtam magam, és lényegében hatáskörömet átlépve egy új előfizetést hoztam neki létre. Komolyan mondom, mikor elmondtam a pasinak, hogy a rendszer elfogadta, beszélni alig tudott. Aranyos volt. A férfiak egyszerű teremtmények... [kacsint]
Minden nap történik valami érdekes. Egyik nap az egyik betelefonáló elmondta, hogy már volt Győrben többször, a másik nap azt hitték, Ázsiából származom, a harmadik nap azt kérték, hogy valaki olyasvalakivel akarnak beszélni, aki beszél angolul. Bizony, nem minden fenékig tejfel, és vannak bunkó emberek itt is.
De a munkatársak jó fejek. És a közvetlen főnököm, aki török származású, nagyon „harap” a harmadik típusú betelefonálóra, és mindig megvéd. Ami jó. Mostanában pedig magyarul is beszélek a munkahelyen, borzasztó furcsa érzés. Ugyanis kiderült az egyik csoportvezetőről, hogy kb. 10 éve élt pár évet Bp-n, egy ír kocsmát vezetett. (Mi mást…) És még emlékszik egy csomó mindenre, mert kapcsolatban van még 1-2 emberrel Magyarországról. És szeret magyarul beszélni, és még jobban szereti, hogy a világon senkinek fogalma sincs, hogy mi mit jelent. Persze kettőnkön kívül. Időnként mondjuk furcsa dolgokat enged meg magának, az egyik középvezetőnek pl. azt mondta „faszfej”. Nyilván nem fordítottuk le, hogy mit jelent. De azért aranyos, és többnyire egész értelmesen el lehet vele beszélgetni. Angolul mondjuk, nem magyarul.
Elkezdtem aktívkodni is a munkahelyen, mert bármennyire is más minden nap, és tulajdonképpen egyáltalán nem a világ legrosszabb munkája ez, sőt, azért nem valami nagy kihívás szellemileg és nem is valami kiváló fizetés anyagilag. Szóval fogtam magam és a szokásos kis elemző énemet, és összeállítottam egy anyagot arról, hogy mik a legnagyobb problémák az ügyfélszolgálat szempontjából és hogy hogyan oldanám meg őket. Ezután odadtam a főnököm főnökének, aki megmutatta egy szenior csoportvezetőnek, aki pedig beszélt róla a kampányigazgatónak. Úgyhogy kedden beszámolok az igazgatónak is személyesen, aki nagyon pozitív volt a dologgal kapcsolatban, a szenior csoportvezető pedig azt mondta, hogy tökéletes az időzítés, mert amúgy is egy csomó változást terveznek. Szóval remélem, hogy engem is bevonnak ebbe a változásba, és ennek megfelelően honorálnak is. Mindenesetre pozitív fejlemény, hogy nem tűnt el a szokásos mély, fekete lyukban, ahol általában el szoktak tűnni az ilyen dolgok.
Egyébként időnként úgy érzem, mintha iskolában lennénk munkahely helyett. Egyrészt a korcsoport átlagban 20 körül van, másrészt meg a viselkedésük is ezt sugallja. Semmiféle felelősségérzetük sincs. (Tisztelet persze a kivételnek, ami nyilván itt is van.) Amikor csak tehetik, lógnak, vagy átpasszolják a munkát vagy a felelősséget egy másik osztályra vagy egy későbbi időre, amikor remélhetőleg nem ők foglalkoznak vele személyesen. Valamelyik nap valaki mesélte, hogy a haverját elkapták a parkolóban, amint füves cigit szívott. Munkaidőben.
Így aztán persze tök más gondokkal küszködünk, ők elköltenek egy hétvégén 60 fontot, a fizetésük felét bulira (kb. 18000 Ft), én meg nem tudom fizetni a lakáshitelemet… Más helyzet. Azok is, akik elméletileg családos emberek (illetve gyakorlatilag is azok, csak nem abban az értelemben, mint otthon), azok is elsősorban a bulira, a piára gondolnak és nem a családfenntartásra. Teszik ezt azért, mert nem saját lakásuk van, hanem bérlik (SOKKAL elterjedtebb, mint otthon) és mert a nagyszülők rengeteget segítenek. Anyagilag is.
De azért nem mindenki ilyen, vannak rendesebb emberek is, és persze vannak idősebbek, akikkel több témánk van. És időnként persze jólesik a gondokról elfelejtkezve csak úgy csevegni, nyaralást tervezni, bulizni menni. Ebben az írek nagyon jók.
Ma hallottam egy mondást, hogy miért olyan rossz a világ, amilyen. Azért, mert a skótok tervezték, az angolok projektmenedzselték és az írek építették. Értve ez alatt, hogy bár az írek imádnak szórakozni, utálnak dolgozni. És nagyon jók abban, hogy hogyan kell megfogni a munka könnyebbik végét. Rezonál valami otthon is? Nem olyan nagy a különbség. Ahol tényleg óriási a különbség, az az általános hozzáállás. Egyrészről saját magukhoz. Az írek büszkék arra, hogy írek, és mikor rosszat mondanak magukról, azt is erényként értik végső soron. Másrészről pedig a világhoz. Kis nemzet, viharos történelemmel, de nem gondolják, hogy az egész világ ellenük van, és nem gondolják, hogy mindig minden rosszul sült el számukra és ez már mindig is így lesz.
Pedig a válság Írországot is keményen érinti. Pár éve még ők voltak a kelta tigris, és minden felfelé menő ágban volt, de ez szép lassan, mostanában pedig gyorsabban, elmúlt. És igen, oka ennek a politika is. Meg a világgazdaság és pénzügyi szektor és ezer más indok. Nyilván van feszültség is. Mi ezt innen északról kevésbé látjuk. Amit látunk, az az, ahogy a mindennapi emberek továbbra is ide járnak vásárolni és kocsmázni és innen is átjárunk délre ugyanezért. Az élet lényege az itteniek számára a vidámság. Amihez hozzátartozik az alkohol is, igen, de nem feltétlenül isszák magukat tökrészegre minden héten, sőt. DE, a sör, a cider és társaik igenis hozzátartoznak a mindennapokhoz.
Szóval az írek igazából a vidámabb magyarok. Egy magyar nagyon otthon tudja magát érezni itt. Csak nyitni kell.
Valamelyik nap összefutottam pár magyarral Portadownban. Furcsa volt nagyon, mert mióta itt vagyok északon, nem találkoztam magyarokkal. Ők igen. Ők magyarokkal laknak, magyarokkal dolgoznak és nekik meg az volt a furcsa, hogy én nem is tudtam, hogy ebben a városban egyáltalán laknak magyarok. De igazság szerint nem éreztem különösebb vágyat arra, hogy több időt töltsünk együtt. Az egyik oka annak, hogy eljöttem pont az volt, hogy nem akartam magyarokkal lenni. Ezzel együtt gyakran vagyok iwiw-en, ahol a fórumra is írok stb., de jó, hogy van a mindennapi életem, aminek jelenleg csak érintőleges köze van Magyarországhoz és van az internetes életem, ami viszont minden szállal odaköt.
Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy legtöbbet írekkel találkoznék, mert a legtöbb időt más országokból ideköltözött emberekkel töltöm. De ez nyilván így logikus, hiszen az ittenieknek megvan a saját baráti körük, nekünk viszont mindenki otthon maradt és sokkal inkább szükségünk van egymásra, mint az íreknek ránk. De magam részéről egyre többet találkozom az itteniekkel, és ez jó. Ez a lényeg, ha az ember külföldön él, nem igaz? Azért tartsatok ki otthon is, alig két hónap és otthon leszek. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.