Már kevesebb, mint két hét és pesti levegőt szívhatok. Hiányzik a szmog, mit mondjak. :) Már nagyon várom, elvégre 8 hónapja nem jártam arrafelé. De hogy elrepültek ezek a hónapok!

Munka

Bár nyughatatlan vérem már újra változásra vágyik, még kitartok 2. munkahelyem mellett, ami összességében nem rossz, de nem valami nagy kihívás szellemileg. Észrevettem magamon, hogy sokszor már meg sem várom, hogy a betelefonálók befejezzék a mondatot, mert már tudom, mit akarnak… Ami persze nem valami figyelmes gesztus, úgyhogy próbálok leszokni róla, de jelzi, hogy azért a változatosság véges ebben a munkakörben… Mostanában vannak belső lehetőségek, amikkel próbálkozom, az elsőnél már voltam interjún, ahogy a múltkor írtam, de még nem jeleztek vissza, mert a terület főnöke szabadságon volt. Múlt héten jelentkeztem két másikra is, meglátjuk, mit szólnak hozzá.

Őszintén szólva hiányoznak a projektes idők, úgyhogy elkezdtem próbálkozni pár helyen, de nem valami intenzíven – majd ha visszajöttem az otthon töltendő két hét után, belevetem magam a jelentkezésekbe.

Lakás

Lakás-fronton nincs változás, de igazából egy másik munkahely azért is jó lenne, mert egyedül lakni elég drága. Mivel jelenleg „vidéken” lakom, ahogy otthon mondanánk, a szobabérlés elég nehézkes, és ami van, az is vagy annyiba kerül, mint a lakásom, vagy siralmas állapotban van. Belfastban több lehetőség van, szóval nem lenne rossz arrafelé találni valamit.

Kirándulások

Sajnos a fizum nem teszi lehetővé, hogy annyit járjam az országot, mint szeretném, vagy mint megérdemelné. Barátokkal a tengerpartra szoktunk elmenni, mert nincs messze és mert olcsón meg lehet úszni, illetve nemrég voltunk „Délen” (azaz az Ír Köztársaság területén) egy hétvégére, bár talán túlzás kirándulásnak nevezni két napot, amit leginkább a ház és a pub között osztottunk meg…

Általában valamelyikünk lakásában szoktunk összegyűlni, bár nemrég felfedeztünk egy aranyos kis helyet nem messze tőlem, ami elég elviselhető árakkal dolgozik (kb. olyasmi, mint otthon az Egri Borozó, megtaláltam végre a helyi változatot… :)))) ) Belfastba pár hetente járok, ami egy fokkal városiasabb ugyan, de közel sem olyan, mint Budapest vagy Dublin, hogy egy közelebbi példát mondjak. Április elején voltunk Dublinba, elmentünk nagyvárosi levegőt szívni, élvezet volt a pezsgő nappali és éjszakai életet látni…

Időjárás

Eddig nem panaszkodtam különösebb az időre, mert a tél viszonylag csapadékmentes – illetve ami otthon hó formájában hullik, az itt természetesen eső. Az elmúlt 1-1,5 hónap azonban szomorúbb képet mutat. Szinte minden másnap esik, és egyszerűen képtelenség kiszámítani, hogy milyen idő lesz. Meleg egyáltalán nincs, kb. 13-17 fok, de pont ez az időjárás, ahol 1-2 fok rengeteget számít. Sosem lehet tudni, mikor kell pulóver, vagy netán kabát. Esernyő sem kell mindig, mert a legtöbb eső pár percig tart és nem szakad, csak szitál, amit túl lehet vészelni normál ruhában is. Persze van jó nagy eső is időnként. Az egyik este pont akkor kezdett rá, amikor befejeztük a műszakot 9-kor. Olyankor gyalog kell menjek az állomásra, fél óra, képzelhetitek hogy néztem ki… Az utóbbi 3 napban viszont megérkezett a nyár (bár állítólag túlzás ezt mondani, inkább csak be-bekukkant a nyár errefelé, de nem marad huzamos vendégségben). Le is égett az orrom, a nyakam és karom, de nem bánom! A jó idő mindenkit kicsábított a parkokba, bicikliutakra stb. {Update: ezt tegnap irtam otthon, ma ahogy jartam az utcakat, marha vicces volt, mert eskuszom mindenki le van egve. :)) }

Az ír természet

Amit igazán szeretek itt, az az emberek hozzáállása. Semmit nem vesznek túl komolyan, az életet elsősorban élvezni akarják és általában nagyon kedvesek. Pl. most, hogy sokan voltak a parkokban, az emberek köszöntek egymásnak, viccelődtek egymással, figyeltek egymás gyerekére – a gyerekek baromi viccesek, semmi érzékük nincs az enyém-tiedre, idegen gyerekek tök simán jöttek oda hozzánk és vettek a sütinkből pl. :) A szülők nem szeretik nagyon fegyelmezni utódaikat, az a tapasztalatom. Ezt nem támogatom 100%-osan. :) De igazi felüdülés eltölteni egy estét anélkül, hogy bárki panaszkodna bármire – kivéve persze, ha vannak lengyelek is arrafelé, mert ők olyanok, mint mi: megtalálják a rosszat mindenben. Azzal együtt, hogy eléggé az írekre ütöttek abban, ahogy bírják a piát. :)

Nyelv

Határozott fejlődést mutatok az ír szleng terén, bár a belfastiakat nagyon nehezen értem. Errefelé elég nagy különbségek vannak a kiejtésben és a szóhasználatban is a különböző városok között, az anyanyelvűek viszonylag jól be tudják lőni, hogy ki hol nőtt fel. Ezt nagyon irigylem tőlük. Az én mostani kedvencem a glasgowi angol, az egyik kedves barátom ottani, és elég sok telefonhívást is kapunk onnan. Abszolút nem irodalmi angol, de én imádom.

Az én kiejtésem is fejlődik, de elég egyedi továbbra is. Amióta itt vagyok, tán 2 ember jött rá, hogy magyar vagyok, és pár másik lőtte be, hogy valahonnan Szlovákia közeléből jöttem. Gondoltak már indiainak, portugálnak, franciának (ezt hogy, nem tudom), finnek (ezt jobban el tudom képzelni a nyelvrokonság miatt). Az a tapasztalatom, hogy dubliniaknak kimondottan tetszik a magyar akcentus, legalábbis több kedves bókot kapok tőlük ennek kapcsán, mint másoktól.

Képek

Elvesztettem az ihletemet a fényképezéssel kapcsolatban. Már nem is hordom magammal, mert nem érzek késztetést fényképek készítésére. Szóval ne is kérjetek friss képeket, mert nincs. :) Magamról szoktam pár képet csinálni, hogy dokumentáljam sportosabb életmódom hatásait, de azokban meg semmi érdekes nincs. :)

Otthoni talik

Otthon újra élni fog a mobilszámom, a hetvenes, bátran lehet keresni és találkozót javasolni, és remélem sikerül mindenkivel találkozni, akivel látni kívánjuk egymást! :) Ne feledjétek, hogy szülinapom is lesz… :) Csak úgy mondom. :)