Élet Észak-Írországban

Első látogatásom Észak-Írországban. Második interjúm ott, 5. összesen, amióta itt vagyok.

És jelentem, felvettek!!!

Sőt, mi több, azonnal felvettek, ami elég sok teendőt a nyakamba zúdít, de ennél nagyobb bajom ne legyen!

Egyébként nagyon jó kis interjú volt, először egy szituációs gyakorlat volt rögtön a közepébe vágva, ami arról szólt, hogy el kellett játszani, hogy recepciós vagyok egy fitness-teremben és hív egy érdeklődő ügyfél, akit tájékoztatni kell a tagsági lehetőségekről. Ez tökre tetszett és jól is sikerült, aztán meg mindenféle kérdések voltak (aki ismeri, kompetencia alapú interjú), amikre persze tudom, hogy mit kell válaszolni, úgyhogy jól teljesítettem. Sőt mi több, annyira jól, hogy rögtön szóltak a HR-esnek, aki bejött és gratulált és elmondta, hogy van egy pozíció, amin hétfőn kezdhetnék, mit szólok? "Hadd gondolkodjam" - mondtam... Neeeem, természetesen rögtön igent mondtam, miután elmondták a feltételeket, e-mailen már át is küldte a szerződést, hétfőn aláírunk mindent, és kezdődik a tréning.

Fizetés két hetente van, kb. 140 ezer forint, ami nem a legjobb, de nem válogatok. Ráadásul úgy láttam eme elég hosszúra nyúlt nap alatt, hogy Észak-Írország olcsóbb, mint Írország (vicc, hogy ezek nem egy országot alkotnak egyébként...), úgyhogy ha nem is luxus módon, de kijövök belőle úgy, hogy a hitelemet is fizetem. Teljes munkaidős munkáról van szó szerencsére, heti 40 óra, határozatlan idejű, szóval viszonylag biztos, amennyiben nem szúrom el. :) És hát miért is tenném?

Telefonos ügyfélszolgálat egyébként, ami bejövő és kimenő hívásokat egyaránt magában foglal, én abban a csoportban kezdek, ami egy telefontársaság (kb. Matáv) korábbi ügyfeleit fogja hivogatni, hogy ugyan, jöjjenek már vissza a céghez. :) Nem mondom, hogy izgalmas munka, de nem is számítottam ilyenre, és a fizu mellé lesz valamiféle bónusz is, ha jól dolgozunk, ennek a részleteit még nem tudom.

Maga a városka amúgy kb. Észak-Írország közepén van, Armagh a neve, kissé Pécsre emlékeztet, mert dimbos-dombos, a belváros tele van szűk utcácskával, régi házakkal, templomokkal, miegymás, bár a klíma nem teljesen olyan, mint Pécsett. :) (Bár nem akarok panaszkodni, az utóbbi napokban kimondottan enyhe idő volt, volt, mikor kabát nélkül sétáltam.)

Most kell keresnem szállást, bankszámlát kell nyitnom (bár ahhoz kell a munkaszerződés, amihez meg a bankszámla, erre varjatok gombot! :) ), és ún. National Insurance Numbert (=kb. társadalombiztosítási azonosító) is kell igényelnem. Mindezt amellett, hogy 9-5:30-ig dolgozom, illetve tréningelek, mert az első két hét tréningből áll. Nem fogok unatkozni ismételten - hála istennek, teszem hozzá. Ha unatkozom, többnyire magamba zuhanok, az meg sose nem jó. Ugye.

Amúgy ma sem unatkoztam, bár a tervezett 5 óra helyett 6 órát buszoztam, aminek következtében este negyed 11-re értem haza, ugyanis képzeljétek el, hogy a buszvezetőm ELTÉVEDT. :) Esküszöm, bementünk egy nagyobb városba, és nem találta a buszállomást. Az egyik utas szólt, hogy nem erre kéne menni, meg ő le is szeretne szállni tulajdonképpen, erre egy másik végül előrement a vezető mellé és irányította, hogy hova merre. Sőt, egy személyautó oktató-sofőr is csatlakozott, aki a busz előtt ment. :) Vicces volt. A gáz csak az volt, hogy 1. rengetegen voltunk a buszon és marha kényelmetlenül ültem, úgyhogy nem örültem annyira a kitérőnek 2. eleve késésben volt a busz, így lekéstem a csatlakozó járatomat, a következő meg 1 óra múlva ment. (Mondjuk csak 1 fél órát vártam a késés miatt.)

Ráadásul gyalogolnom is kellett 1 csomót, mert errefelé nem jár busz, és bár a szállásadó John megígérte, hogy kijön elém a legközelebbi buszmegállóba, csak hívjam fel, nem értem el a telefonján. Mint itthon kiderült, elhagyta. Na tessék... De viszonylag szerencsém volt, mert kb. félúton (inkább harmadúton) pont jött egy taxi, leintettem, és elhozott. Előtte próbáltam stoppolni is, sikertelenül. Vagy másképp csinálják itt, vagy nem divat, vagy nem voltam szimpatikus az éppen arra járó autóknak. De a lényeg, hogy itthon vagyok, hétfőn kezdek dolgozni, minden más most mellékes! :)

Majd jelentkezem a továbbiakkal is, bár a blog neve (Dublin) már nem túl aktuális, de sebaj. :) Csókolok mindenkit!