Élet Észak-Írországban

Szállás

Jelenleg a városka (Armagh, térkép itt) közepén lakom egy hostelben, ami egy elég jó kollégiumnak felel meg. Elég üres mostanában, bár a múlt hétvégén volt itt 1 csoport egyetemista, akikhez végül én is csatlakoztam, mert olyan hangosak voltak, hogy igazából aludni amúgy sem tudtam. :) A szállás viszonylag olcsó, 22 font/éjszaka, van konyha, hűtő stb., ami közös, a szobámnak saját fürdőszobája van, tévé is van benne, szóval igazából kényelmes. Az internetet is sikerült lealkudnom elég jól, úgyhogy azért most csak 10 fontot fizetek egy hétre.

Néztem már pár lakást ahová átköltözhetnék, mert az azért sokkal olcsóbb lenne, és meglepve tapasztaltam, hogy 1. errefelé nincs olyan sok szoba bérbeadó, mint Dublinban és környékén 2. kevesebbért, mint amennyiért Dublinban egy szobát béreltem volna, itt egy teljes lakást kapok. De még nem találtam olyat, ami tetszett volna. Városban kell maradjak, és olyan helyen, ahonnan könnyen, olcsón járhatok dolgozni, és nem is akarok túl sokat fizetni a szállásért. Szerencsére nem kérnek annyi kauciót és előleget, mint odaát vagy otthon, úgyhogy egyelőre van mozgásterem.

Munka

Egy hét tréning telt el eddig, igazából eléggé unom, mert ugyanazt ismételgetjük újra meg újra meg újra, hogy mindenki jól megtanulja a dolgokat. Ahogy írtam, a BT telefontársaság korábbi ügyfeleit hívjuk fel az aktuális akciókkal, hogy lehetőleg visszajöjjennek a céghez. Már hallgattunk hívásokat, amit a dolgozók csinálnak, és meglepően kedvesek az emberek Magyarországhoz képest.

1-2 hivatalos dolgot is sikerült már elintéznem, mert kértem "kimenőt" a tréningről, úghogy ha minden jól megy, a héten vagy a jövő hét elején meg is kapom az első fizetésemet, ami egyelőre egy hétre fog szólni. De jó érzés lesz mindenesetre. :)

Aminek meg örülök, hogy van belépőkártyám. Hivatalos, nyakbaakasztós, vonalkódos, amivel ajtókat lehet nyitni házon belül. Jó érzés, komoly dolgozónak érzem magam tőle. :)

Egyéb

A tréningen lévő emberek nagy része kb. 20 éves, bár van egy 16 éves lányka is meg egy ötven feletti úriember is. Írek mind, és kb. a felük olyan erős akcentussal nyomja az angolt, hogy az egymás közötti beszélgetéseiket igazából nem is értem. Ha hozzám szólnak, akkor jobban odafigyelnek, hogy mit és hogyan mondanak, úgyhogy akkor könnyebb, de így azért sokszor kimaradok az eseményekből, ami elég rossz érzés.

Érdekes módon az emberek engem a nyelvtudás miatt nem úgy kezelnek mint egy idegent. Több emberrel beszélgetve is előfordult, hogy szidták a kelet-európaiakat, akik nem illeszkednek be, sokat isznak és csak a gond van velük. Volt, akinek leesett, hogy én is onnan vagyok és elnézést kért, hogy persze tudja, hogy nem mindenki olyan és nem ellenem mondja, de csak egy ilyen volt. Eléggé ambivalens érzés ezt hallgatni, pláne, hogy én is néztem egy lakást egy ilyen környéken és kb. olyan volt, mint a 8. kerület rosszabb részei, szóval nem olyan, ahol szívesen laknék.

Furcsa dolgok

1. Rengeteg birka, marha és ló van a legelőkön
2. Nagyon sok ház van a nagy semmi közepén, amit otthon tanyának mondanánk, de azért nagy különbség, hogy ezek nagyon jól felszerelt, szép házak és túlnyomó részük nem állattartásból él láthatólag
3. Végre láttam erdőt! Amióta eljöttem otthonról nem volt hozzá szerencsém. Most sem volt lehetőségem konkrétan bemenni, de legalább tudom, hogy van ilyen és nincs is olyan messze.
4. Most, hogy végre hozzászoktam az euróhoz, nem könnyű átállni a fontra, olyan értelemben, hogy nehéz a vásárlások valódi értékét megbecsülnöm.
5. A távolságok is érdekesek, yard, mérföld... A múltkor mentem egy szomszéd városba, és ki volt írva egy táblára, hogy Armagh 5, én meg persze automatikusan kilométerre gondoltam, és elkezdtem gondolkozni, hogy ez nem igazán jön össze az eltelt idővel, hogy van ez? Később esett le, hogy mi van.
6. Azt nem tudom, hogy az emberek hogy intéznek itt el bármit is, mert a hivatalok 9-9:30-kor nyitnak és 4-kor zárnak. Ideértve a bankokat is...
7. Ha már bank: a legtöbb banknál előre le kell beszélni időpontot, ha számlát akarsz nyitni. Tehát ha csak úgy besétálsz, hogy most szeretnél számlát nyitni, nem fogadnak.
8. Mindenki mindenhova kocsival megy, esetleg busszal-vonattal, de gyalog a legritkább esetben. A munkahelyem fél órára van a hosteltől gyalog és minden egyes ember, akinek elmondom, hogy igen, gyalog járok, ledöbben, hogy uramisten, 30 percet gyalogolsz?! A már említett 50-es munkatársam 4 percre lakik a munkahelytől, azt hittem, gyalog jár. Aztán mikor egyik nap együtt indultunk, elköszönt, és beült a kocsijába... Képes 4 percet autózni, ahelyett, hogy mennyit is? Negyedórát? Kb. annyit gyalogolna...

Ennyit mára, remélem hasznos voltam, érdekes és ... és olyan, mint mindig! :)